Bajnok István (FI)

(* 1941. jan. 15. Ipolyság, † 2013. szept. 20. Komárom) Gyermek- és elmegyógyász. Általános és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte (1947–1958). A prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet (1965). 1965–1976-ban Rimaszombatban orvos, 1976–1989 közt a komáromi alkoholelvonó rendelő vezetője volt. Gyermekpszichiátriai szakrendelést is folytatott. A bilingvizmus neurotizáló hatásáról és kezeléséről számos szakcikket, továbbá ismeretterjesztő írásokat publikált. 1961–1965-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke volt, 1965-től a Csemadokban fejtett ki aktív tevékenységet. 1990-től a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság tagja. 1990–1998-ban az Együttélés Politikai Mozgalom helyi, járási és országos szerveiben tevékenykedett. Összegyűjtött írásai és a vele készült riportok, beszélgetések 2010-ban a Diagnózisok (I–IV.) című könyvben jelentek meg. Munkásságát Komárom Város Önkormányzata Pro Urbe díjjal jutalmazta 2001-ben, a Csemadok részéről pedig Életmű Díjban részesült 2010-ben. 2012-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét.

Bastrnák Tibor-P (ST)

(* 1964. nov. 17. Ipolyság) Nőgyógyász, politikus, polgármester. Az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett (1982), a brünni Purkyně Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet (1988). 1991–1999-ben a komáromi kórház nőgyógyásza. 1999–2002-ben a Nyitrai Kerületi Hivatal helyettes elöljárója. 2002–2010-ben az MKP parlamenti képviselője, ill. Komárom polgármestere. 2009-ben részt vett a Most-Híd párt megalapításában, a párt elnökségi tagja, 2010-től a párt országgyűlési képviselője.

Csáky Károly (ST)

(* 1950. okt. 24. Kelenye) Tanár, néprajzi gyűjtő, helytörténeti író, költő. Az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett (1969), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–angol szakos oklevelet (1973), 1983-tól a pedagógia doktora. A néprajz szakot a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte (1999), ahol egy év múlva megszerezte a PhD. tudományos fokozatot is. Az ipolybalogi (1973–1990), majd az ipolysági magyar alapiskola (1990–1992) pedagógusa és a magyar gimnázium óraadó tanára, 1992–1998 között a Fegyverneki Ferenc Magyar Tanítási nyelvű Egyházi Alapiskola (1995-től gimnázium is) alapítója, igazgatója. Jelenleg a palásti magyar egyházi alapiskola pedagógusa. Néprajzi, művelődéstörténeti műveiben elsősorban a Középső-Ipoly mente néphit- és szokásvilágával foglalkozik. Több szakmai szervezet tagja, tisztségviselője. Főbb díjai, kitüntetései: Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2023); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2006); Katedra-díj (1998);  A Magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula Emlékérme (1989); Nógrád Megye Tanácsának Madách-díja (1994). – Fm. Honti barangolások (1985); Szülőföldi vallomások (tan., 1989); Nógrádi tájakon (tan., 1992); Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk (tan., 1992); „Jaj, pártám, jaj, pártám” (1993); Helyzetjelentés a végekről (1997); Honti arcképcsarnok (tan., 1998); „Nem halt meg, csak alszik” (tan., 1999); A Középső-Ipoly menti palócok népi hiedelemvilága (2001); Jeles elődeink (2002); Híres selmecbányai tanárok (2003); Irodalmi kapcsolatok I–III. (2004–2006), Néprajzkutatások, kutatók és gyűjtemények Hontban (2007); Szent Istvántól Erzsébet napig. A nyári és az őszi ünnepkör szokásai, hiedelmei (2008); Szakrális emlékeink nyomában I–V. (2008–2012); Falumúzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények az Ipoly és Garam mentén I. (2010)

Csáky Pál (ST)

(* 1956. márc. 21. Ipolyság), Politikus, író, vegyészmérnök. Szülővárosában érettségizett (1975), a pardubicei egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet (1980). 1980–1990 között a lévai textilüzem főtechnológusa. 1990-től az Szlovák Nemzeti Tanács képviselője (MKDM, 1998-tól MKP), 1992–1998-ban az MKDM parlamenti frakciójának vezetője, 1998–2006-ban miniszterelnök-helyettes, 2007–2010 között az MKP elnöke. 1989 előtt a Csemadokban is tevékeny munkát végzett. Egyik kezdeményezője volt a lévai magyar értelmiségi fórumoknak (1992, 1994). 2014-ben az MKP európai parlamenti képviselőjévé választották. Számos kitüntetése és díja mellett megkapta az MTA Corvinus díját (2007) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal (polgári tagozata, 2011). – Fm. Emlékek könyve (r., 1992); Úton (elb., 1994); Magyarként Szlovákiában (publ., 1994); Két világ között (publ., 1998); Harmatos reggelek álmai (reg., 2008); Hullámvasút (vál. írások, 2010); Álom a szabadságról (vál. írások, 2012); Csend és lélek (tan., 2013).

Gágyor Péter (ST)

(* 1946. ápr. 6. Ipolyság) Színházi rendező, drámaíró, színműfordító, publicista. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett 1964-ben. 1979-ben magyar–szlovák szakos tanári képesítést szerzett Nyitrán. 1968-tól újságíró volt (Új Szó, Nő, Hlas Stavieb). 1974-ben megalakította a kassai Szép Szó Irodalmi Színpadot, mellyel szlovák, ill. magyarországi viszonylatban is számottevő eredményeket ért el. 1980-tól a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának rendezője, ám két sikeres évad után – politikai okokból – kénytelen volt távozni a színházból. Ezt követően Mo.-on rendezett Kecskeméten, Szolnokon és Győrött, majd 1987-ben Ny-Németországba emigrációba kémyszerült. 2000 óta visszajár Mo-ra, és rendszeresen Komáromban (Koppánymonostor városrészben) tartózkodik. Megkapta a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért-díját és a szlovákiai miniszterelnökség ezüst plakettjét. Senkik című regényéért Madách-díjjal tüntették ki. 2002-ben a komáromi RÉV Polgári Társulás keretén belül színtársulatot alapított, ebből szervezte meg a kamara Szevasz Színházat. Színpadi művei és átiratai több színház műsorán szerepeltek. – Rendezései: Matesz Kassai Thália Színpad: Gyurkó László: A Búsképű lovag don Quijote. Örkény István: Kulcskeresők. Gágyor Péter: Szélkötő Kalamona. Kocsis István: Bolyai János estéje. Kocsis István: Árva Bethlen Kata. Tóth László: Az áldozat. RÉV – Magyar Kultúra Háza, Szevasz Színház: Gágyor Péter: Kocsonya Mihály házassága. Alexander Gelman: Magasfeszültség. Alex Koenigsmark: A régi jó zenekar. Edward Albee: Nem félünk a farkastól. William Shakespeare–Gágyor Péter: Othello. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa. Francois Villon: Szegény Francois. Egressy Zoltán: Sóska, sült krumpli. Gágyor Péter: Két királynő. Komáromi Jókai Színház: Gágyor Péter: Isten veled, Monarchia. Gágyor Péter: Piaf és Simone. A nap árnyéka. Gilgames. Kalevala. Bertold Brecht–Kurt Weill: Koldusjáték a koldusoperából. Koszovói leányka. – Fm.: Verskötetek: Koptok (2009), Ez volt (2012), Volt városom (2013); Versfordítások: Szupermarket (2012), Tengernyi agyvelő (2013); Regények: Ezek (2006), Senkik (2008); Drámakötetek: Isten veled, Monarchia (2004); Mesedrámák (2007). Színpadi művek (2012); Antológiák: Táltosjáték (Mesejáték, 1975). Korabeli táncok (Drámafordítás) – Díjak: Nyitott Európáért Díj. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Gyönyör József (FI)

(* 1920. okt. 25. Szalatnya, † 2003. jan. 13. Ipolyság) Jogász, jogtörténész, politológus és közíró. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett (1943). A szovjet hadifogság után az államigazgatás különböző szintjein dolgozott. 1969-től nyugdíjba vonulásáig a szlovák kormányhivatal nemzetiségi főosztályának munkatársa volt, ahol az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény érvényre juttatásán, végrehajtási utasításainak kidolgozásán munkálkodott. Publicisztikájában és a rendszerváltás után megjelent köteteiben elsősorban a szlovákiai magyarság jogtörténetével, jogi helyzetével és lélekszámának alakulásával foglalkozott. Munkásságáért a Madách Könyv- és Lapkiadó Nívódíjával, Fábry-díjjal (1990) és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével (2000) tüntették ki. – Fm. Államalkotó nemzetiségek (1989), Határok születtek (1992), Közel a jog asztalához (1993), Terhes örökség (1994).

Gyurgyík László (FI)

(* 1954. jún. 18. Ipolyság) Szociológus, egyetemi oktató. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1973-ban. 1985-ben szociológusként végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. A doktorátust a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen szerezte (2002), doktori disszertációjában a szlovákiai magyar lakosság asszimilációs folyamatait vizsgálta. Az 1970-es évek végétől bekapcsolódott a Jogvédő Bizottság munkájába. 1985 és 1989 között a pozsonyi Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa. 1989 után a Remény c. katolikus hetilap egyik alapító szerkesztője, illetve főszerkesztő-helyettese (1992-ig). A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapító tagja. 1992-től kizárólag tudományos kutatással és oktatással foglalkozik. A Mercurius Társadalomkutató Csoport alapítója és szervező titkára, a budapesti Teleki Intézet (1999–2006), a budapesti Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványa (2007–2011), 2011-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa. 2004-től a komáromi Selye János Egyetem oktatója. Írásai szlovákiai magyar és magyarországi folyóiratokban, tanulmánykötetekben jelennek meg. Szakterülete a népesedésszociológia, demográfia, a szlovákiai magyarság társadalmi és demográfiai szerkezetének változásai. – Díjak: Posonium Díj Különdíj (2005), A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2006), Jedlik Ányos-díj (2006); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2024). – Fm. Magyar mérleg – A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében (1994); Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében (2004); Népszámlálás 2001 – A szlovákiai magyarság demográfiai, település és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években (2006); Párhuzamok és különbségek. A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése (Kiss Tamással, 2010); A szlovákiai magyarság népesedési folyamatai a 20. században (2013); A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig (2014). Szerk.: Társadalom – tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből (Kocsis Aránkával, 2002); Népszámlálási körkép Közép–Európából 1989–2002 (Sebők Lászlóval, 2003). Tan.: Changes in the demographic, settlement, and social structure of the minority in (Czecho)-Slovakia between 1918–1998 (Institut for Central European Studies, 1999); A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai (In: Fazekas József–Hunčík Péter szerk.: Magyarok Szlovákiában 1989–2004. Összefoglaló jelentés, 2004); A szlovákiai magyarok társadalomszerkezete a 90-es években (Regio, 2008/4); Demográfiai folyamatok, etno-kulturális és társadalmi reprodukció. Demografické procesy, etnokulturálna a spoločenská reprodukcia (Horváth Istvánnal és Kiss Tamással, In: Bitskey Botond szerk.: Határon túli magyarság a 21. században, 2010); The demographic Development of the Hungarian Minority Hungarian Communities of Slovakia in the 20.th Century (In: László Szarka ed.: A Multiethnic Region and Nation-State in East-Central Europe 2011); Népszámlálás 2011. Kik vagytok, ismeretlenek? (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2012/2); A vegyes házasságok (házasságkötések) alakulása Szlovákiában, különös tekintettel a magyar lakosságra (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2014/2).

Harna István (FI)

(* 1940. szept. 2. Ipolyság) Közgazdász, egyetemi docens, politikus. Az ipolysági tizenegyéves iskolában érettségizett (1959). A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1964-ben (1977-től kandidátus). 1978-tól a Közgazdaság-tudományi Egyetem oktatója (1981-től docense), 1985–1990-ben a Kereskedelmi Kar dékánhelyettese. 1990-től aktívan politizál, az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója és a párt színeiben 1990–1994, valamint 2002–2006 között parlamenti képviselő. 1998–2002-ben az MKP gazdaságpolitikai alelnöke, építés- és közmunkaügyi, ill. 1999-től építésügyi és régiófejlesztési miniszter. Jelenleg vállalkozó. 2012-ben a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki.

Hunčík Péter (ST)

(* 1951. máj. 25. Ipolyság) Orvos, politológus, író, közíró, színházi dramaturg. A pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosdoktori oklevelet 1976-ban (1981-ben általános orvostani, 1988-ban elmeorvosi szakvizsgát tett). 1980–1983-ban a győri és a kecskeméti színház dramaturgja volt; 1989-ben egy dunaszerdahelyi amatőr színjátszó csoporttal Mészöly Miklós: Ablakmosó c. darabjának rendezésével elnyerte a Jókai Napok fődíját. 1989 után tevékenyen kivette részét a rendszerváltó történésekből; a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) egyik alapítója, az országos vezetés külügyi megbízottja, 1989–1990-ben a Nap főszerkesztője, 1990–1992-ben az FMK országos vezetőségének tagja, ill. Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök emberi jogi és kisebbségi tanácsadója volt. 1992-ben szlovák televíziós pályázatot nyert, melyet a kormány nov.-ben visszavont. 1993-ban cseh televíziós pályázatot nyert, ez alapján működik 1994-től a prágai Nova Televízió. 1993–2003-ban a Márai Sándor Alapítvány elnöke; 2002-től az ottawai Carlton Egyetem vendégtanára; 2004-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet Interetnikus Kutatások Központjának igazgatója. Kutatási területe: szociálpszichiátria, szexológia, öngyilkosság-kutatás, bilingvizmus, konfliktuskutatás. Irodalmi és orvosi, valamint etnopszichológiai és emberjogi tanulmányokat ír, csehből, szlovákból fordít, szaktanulmány-gyűjtemények társszerzője, szerkesztője. Somos Péter írói néven is publikált. – Főbb díjak: Ľudovít Štúr-érdemrend I. fokozata (2019); Talamon Alfonz-díj (2010); Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2010); Bródy Sándor-díj (2009). – Fm. Maďarská menšina v Československu (F. Gállal, P. Fričcsel, Ch. Lorddal, 1993); Ellenpróbák (Bordás Sándorral, angol és szlovák nyelven is, 1995); FER – Feszültség-ellenőrző rendszer (Bordás Sándorral, angol és szlovák nyelven is, 1998); Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés (szerk., Fazekas Józseffel, szlovákul is, 2006, 2008); Határeset (r., szlovákul is, 2009).

Jankovich Imre (ST)

(* 1928. szept. 9. Ipolyság) Műépítész, városrendező, szakíró. A prágai Cseh Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán műépítészeti szakot végzett 1952-ben. 1974-től a városrendezés tudományos kandidátusa, 1986-tól a műszaki tudományok doktora. 1952–1967 között a Katonai Tervezőintézet építésztervezője. 1964-ben Egyiptomban, 1965-ban Indiában dolgozott mint tervező. 1967–1969 között különféle állami vállalat kutatómérnöke, tudományos munkatársa. 1990-től önálló tervező. Szlovák, magyar, ill. nemzetközi szakmai szövetségek, egyesületek tagja. 1975-ben és 1983-ban megkapta a Szlovák Építészek Szövetségének évi díját, 1987-ben pedig a Csehszlovák Tudományos és Műszaki Társaság elismerését. Főleg lakó- és középületeket, iskolákat tervezett, számos épülete áll Szl.-ban és külföldön. Jelentős az elméleti és szakírói munkássága is. Pozsonyban él. Több mint 200 tanulmánya jelent meg mind hazai, mind külföldi szakmai folyóiratokban. – Fm. Výhľady nášho bývania (Hogyan fogunk lakni), Pozsony, 1979; Bytová výstavba a rozvoj bývania (Lakásépítés-lakásfejlesztés), Pozsony, 1979; Modernizácia bytového fondu (A lakásállomány modernizálása), Pozsony, 1983; Bytová výstavba na Slovensku (Lakásépítés Szlovákiában), Pozsony, 1990; Modelling of the Housing Process in Dynamic Allocation of Urban Space, Westhead (GB), 1975 Housing and the Human Establishment. In: Typology and Density, AIA, Washington, 1988.

Kiss László (ST)

(* 1950. márc. 18. Ipolyság) Orvos, orvostörténész, egyetemi docens. Gyermekkorát Paláston töltötte. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett (1968). A pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán 1975-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán kezdte pályáját, később körzeti orvosként tevékenykedett előbb Ipolyságon, majd 1990-től 2013-ben történt nyugalomba vonulásáig Csilizradványban. 1991–1995 között a pozsonyi Orvostovábbképző Intézet Általános Orvosi Tanszékének meghívott asszisztense, 2005-től a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskola meghívott előadója. 1998-ban a történelemtudomány kandidátusa lett. A Debreceni Tudományegyetemen 2011-ben egyetemi docenssé habilitálták. Az 1980-as évek közepétől foglalkozik orvostörténettel, elsősorban a Szl.-ban élt és működött magyar orvosok életét és tevékenységét kutatja. Tanulmányait, cikkeit szlovákiai (A Hét, Gömörország, Honti Lapok, Csallóköz, Remény, Új Nő, Lekársky Obzor stb.), magyarországi (Orvosi Hetilap, Orvostörténeti Közlemények stb.) és erdélyi magyar folyóiratokban publikálja. Az Orvosi Hetilap szaklektora. Tudományos ismeretterjesztéssel, híres emberek patográfiájával isfoglalkozik. A Szlovák Rádió magyar adásában, a Pátria Rádióban évekig hetente jelentkezett orvosi tanácsaival. Sajtó alárendezte Weszelovszky Károly egészségügyi reformtervezetének kéziratát (A reform égető szüksége – Dr.Weszelovszky Károly 1865-ös Javaslata a közegészségügy rendezéséről), amely 2013-ban a Madách-Posonium Lap és Könyvkiadónál jelent meg. Ezen kívül szerkesztette és sajtó alá rendezte a Palócia végvára 850 c., Palást község múltját bemutató falutörténeti olvasókönyvet (2006), valamint Puskás Péter Honti csillagok 1848 egén c. művét (2007). – Díjak: a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-emlékérme (2000), a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje (2002), több ízben a Markusovszky-díj (1987, 1993, 2006, 2013), a szímői önkormányzat Jedlik-díja (2006), az Esterházy János Emlékérem (2007), a Genersich Antal-díj (2008), a Weszprémi István Emlékérem (2010), a Pro Patria Honismereti Szövetség Pátria-díja (2010). Palást község 2005-ben, Ipolyság városa 2006-ban díszpolgári címet adományozott neki. – Fm. Pongrácz Lajos (mon., 1994); Kínok tövisében – Nagy emberek, hétköznapi kórok (tan., 1997); Doleo – ergo sum. A világirodalom nagyjainak patográfiája (tan., 2001); Gondolatokból épült katedrális (tudománytörténeti arcképek, Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel közösen, 2001); Orvostörténeti helynevek a Felvidéken (lexikon, 2006), Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János (mon., 2009); Az orvostudomány felvidéki történetéből (tan., 2010); Zsinórpadlás (Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel, 2013).

Konkoly László (EH)

(* 1973. szept. 20. Kassa-Saca) Informatikus, programozó. A kassai magyar Elektrotechnikai Szakközépiskolában érettségizett 1991-ben, egyetemi tanulmányait 1998-ban fejezte be a pozsonyi Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Karán, mikroelektronika szakon. Számos szlovákiai magyar szervezet és cég honlapjának szerkesztője és rendszergazdája. 2000-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, majd 2007-től az intézet Digitalizáló és Internetes Adatbázisok Központjának igazgatója. Fő tevékenységi köre az intézet honlapjainak fejlesztése és szerkesztése, internetes adatbázisok kialakítása, valamint az intézetben található archív anyagok digitalizálása. A 2007-ben elindított Szlovákiai Magyar Adatbank – az intézet tevékenységét és kutatási eredményeit bemutató adatbázis portál – megalkotója és szerkesztője. 2004-től a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet külső munkatársa is, ahol fő tevékenysége a Csemadok honlapjának és az intézet internetes adatbázisainak karbantartása. 2017-től a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia munkatársa is, ahol fő tevékenysége a rendezvényszervezés mellett a gyűjteményezés. 1992-től a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes tagja, majd 2000-től 2008-ig vezetője. Számos koreográfia és fesztiválprogram rendezése fűződik a nevéhez (Gombaszög, Zselíz). 2013-tól az ipolysági Sendergő gyermek-néptáncegyüttes alapítója és vezetője. Díjak: Néptáncantológia (Budapest) – Tardoskeddi táncok (2002), Molnár István Koreográfusverseny (Budapest) – 2. díj: Tardoskeddi táncok (2003), Néptáncantológia (Budapest) – Zoboralji táncok (2004). Fm: „Jöjjenek a lagziba …” (2003); Szőttes est, A Székelyföld és Kis-Küküllő mente legszebb táncai és dallamai (2006); „S tették szépen figurásan.” (2007); „Kicsi nékünk ez a ház…” (2019).

Kutak Adrienn (SZM)

(* 1961. jún. 21. Léva) Keramikus, szobrász. Ipolyságon él. A pozsonyi Képző- és Iparművészeti Középiskolán érettségizett. Tagja a Forma Design – Szlovák Iparművészek Alapjának, a Magyar Szobrász Társaságnak és a Magyar Iparművészeti Kamarának. Egyéni kiállításait Szlovákia és Magyarország területén mutatta be, de munkáival résztvett több szakmai bemutatón Olaszországban, Kairóban, Japánban is. Egyik legjelentősebb munkája az ipolysági Honti múzeum udvarában lévő Holokauszt Emlékmű. – Jelentősebb egyéni kiállításai: 1992: Városi Galéria (Ipolyság); 2000: Szerb Templom (Balassagyarmat); 2002 LIMES Galéria (Komárom); 2003: Városi Galéria (Párkány); Katona Lajos Könyvtár (Vác); 2004: ART-MA Galéria (Dunaszerdahely); 2006: Siggilum Oppidi Saag Galéria (Ipolyság); 2007: Bencúr Galéria (Budapest); 2009: Szlovák Ház (Békéscsaba). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 1990: 3. Nemzetközi Kisplasztika Triennálé (Zágráb, Jugoszlávia); 1991: Csehszlovákiai keramika (Prága, Karlove Vary); 3. Nemzetközi Kerámia Fesztivál (Grottaglie, Olaszország ); 1992: Mino 92 (Mino, Japán); 2. Nemzetközi Kerámia Biennálé (Kairó, Egyiptom); 1996: 3. Nemzetközi Kerámia Biennálé (Kairó, Egyiptom); 2008: Nemzetközi biennálék válogatása (Komárom); 2011: Vendégünk Európa (Vác). – Köztéri művei: 1990: Gyügy, Rekreációs Központ – kerti plasztikák; 1992: Ipolyság, Honti Múzeum – Holokauszt emlékmű; 2008: Léva, A Kálvária 14 stációja, kerámia dombormű; 2009: Ipolyság, Holokauszt emlékmű,fém és üveg.

Molnár Imre (FI)

(* 1956. nov. 26. Ipolyság) Történész, tanár, diplomata. Ipolyságon érettségizett (1976), a budapesti ELTE BTK-án történelem–szociológia szakot végzett (1986). A történelemtudomány kandidátusa (1998). 2001-től a varsói magyar nagykövetség kulturális tanácsosa. Bár 1986-tól Budapesten él, publikációs tevékenysége szorosan kötődik a szlovákiai magyarság történetéhez, ill. Esterházy János életútjának, munkásságának feltárásához, a politikus tragikus sorsának közismertté tételéhez is. Több összeállítás és válogatás szerkesztője, ill. társszerkesztője (Mint fészkéből kizavart madár…, Tóth Lászlóval közösen, 1990); sajtó alá rendezte Esterházy János írásait (A kisebbségi kérdés, 2000), a politikus húgának naplóját (Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumai Mycielskiné Mária feljegyzései alapján, 2007); 2008-ban lengyelül is jelent meg könyve Esterházyról. 1998-ban Esterházy János-emlékéremmel jutalmazták. – Fm. Esterházy János (mon., 1997); Deáki (falumon., 2002); „Sem gyűlölettel, sem erőszakkal” (mon. Esterházy Jánosról, 2008).

Pintér Ferenc (csa)

(* 1909. június 24. Pereszlény, † 1989. június 27. Diószeg) Karnagy, pedagógus. Az alapiskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Ipolyságon végezte. 1931-ben Pozsonyban a magyar nyelvű állami tanítóképzőben érettségizett. Az ötvenes években a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakon folytatta tanulmányait. Tanítóként gyermek- és felnőttkórusokat vezetett. 1950-ben ő szervezte meg Ipolyságon a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, amelynek 1956-ig igazgatója volt. Ekkor kérte áthelyezését Diószegre, ahol 1974-ig az iskola igazgatója volt, majd haláláig zenetanára. Az iskolában gyermekkart alapított, a városi Csemadok szervezet mellett az országos hírű vegyes karát, a Vox Humanát. Alapítója és 15 évig tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Karnagyképző tanfolyamokat vezetett a pozsonyi Népművelési Intézet keretében. Tagja volt a pozsonyi Liszt Ferenc Társaságnak. Tankönyveket, módszertani útmutatókat szerkesztett az alapiskolák részére. 1961-ben „Példás tanító”, 1970-ben „Érdemes tanító” kitüntetésben részesült, 1976-ban pedig elnyerte a „Kultúra példás dolgozója” címet. − Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától−Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).